Lord Jarrak Uriel de Cés

Név: (Lord) Jarrak Uriel de Cés

Faj: Civilizált ember

Kaszt: Lovag, Hadvezér, Palanthas katonai vezetője

Kor: 20 év

Kinézet:
Hajszíne: sötétbarna
Szemszíne: zöld
Úgy ránézésre átlagos alkat

Jelleme: Szerény katona, mindíg a becsületet és a bátorságot tartja szem előtt. Néha megesik vele, hogy buta döntéseket hoz, de ezeket rendszerint elnézik neki.

*Egyenletes suhogás hangja töltötte meg Palanthas városának levegőjét. Egy nő meglátott valamit és hangosan sikított. Pár perc alatt olyan pánik vette át az uralmat a városban, hogy a feszültség szinte tapintható volt. Az emberek ordibáltak és tévhitek terjengtek el. Egyesek arról beszéltek, hogy maguk a sötét istenek jöttek lerombolni a várost, de őket bolondnak nevezték és a legtöbben nem hitték el. Nyilvánvalóan sárkányok közeledtek. Az okosabbak meg tudták őrizni a nyugalmukat, mert tudták a módját. A sárkányiszony viszont mindenkire hatott. Még a legmagabiztosabb emberre is. Fél óra múlva elszabadult a pokol. A falaknál állók meglátták messze, az égen az elöl repülő feketesárkányokat. A katonák csak nehezen tudtak cselekedni, de így is csak pár percig tartott a fal védelmének megerősítése. Nagy katapultokat és tüzes katapultokat készítettek fel a falakhoz és készen álltak a sárkányok elleni harcra.*
*Egy fiatal, alig húszéves katona állt az északi fal tetején. Öltözéke elárulta magas rangját. A közeledő feketesárkányokra figyelt gondterhelt arccal. A feketesárkányok mögött lassan előtűntek a kékek is. Így még félelmetesebben festett a közelgő ostrom. Az ifjú mégis türelmesen figyelte őket. Csendes lépteket hallott, de nem fordult meg. Szólásra nyitotta a száját, de csak halk, suttogásszerű hangot tudott produkálni.*
- Mit kívánsz, Barthrem?
*A megszólított katona egy pillantra elhallgatott, aztán a maga reszelős hangján jelentett a felettsének.*
- Lord Jarrak Uriel, készenállunk a harcra. A katapultok a helyükön és a katonák is felkészültek.
- Rendben van, Barthrem. Még valamit akar mondani?
- Bizonytalan vagyok, lovag uram. Tudom, hogy ez a világunk legerősebben védett városa és semmiféleképpen nem toborozhattak akkora sereget, mint a védelmünk, de a sárkányok...
- A sárkányoktól tartasz?
- Igen, uram. Szörnyű dolgokat művelnek. hallotta mit tettek Bovrilban?
- Igen, hallottam. Ne higgyen ezeknek a hazug meséknek.
- Én is láttam. Ott voltam, amikor leégettek az egész várost a vörösök. Azok jöttek a legvégén. A többi sárkánytól nem kell tartanunk. Ők csak azért vannak itt, hogy félelmet keltsenek. Nem vetik be őket. Addig nincs félnivalónk, ameddig a vörösök ide nem érnek az egész menet levégén...
*Barthrem itt megállt, és odalépett Lord Jarrak mellé. Elekerekedett szemmel figyelte, ahogy előbukkannak a zöldsárkányok a messzeségből.*

*A feketesárkányok már a város felett köröztek. Ha most ránézne valaki egy másik katonára, a puszta félelmet és kétségbeesést látná. Nem tettek még semmiben kár, csupán csak ilyesztgettek. A vezetőség meg nem akarta elpazarolni rájuk az energiát és a fegyvereket. Ahogy odaértek a kékek, a feketék már kezdtek eltűnni. Ők már alacsonyabban köröztek. Néha-néha lelöktek valamit, vagy ledöntöttek egy-egy magasabb tornyot, de ők sem vetették be halálos fegyvereiket. Lord Jarrak az éget kémlelve már látta a fehér és démonsárkányokat, akik a már majdnem megérkező zöldsárkányokat követték. Ők már bizonyosan nagyobb kárt fognak okozni a városban. De még nyugodt volt, mert a vöröseknek híre sincs. Kiküldött egy felderítő elfet, hogy értesítse, ha valami történik. Még nem érkezett vissza és elkezdett komolyan aggódni miatta. Elvégre ő küldte felderítésre. Hangos üdvöltést hallott és a nevét. A körvetkező pillanatban hangos dübögést az ajtaján. Az ajtó kinyílt és meglepődött azon, amit látott. Barthrem volt az, a könnyű elffel a kezében. Az elf még élt, de látszott, hogy nem volt sok neki hátra. Jarrak kitárta az ajtót, amin keresztül az erkélyre szokott menni a szobájából. Bathrem követte.*
- Tedd le az kanapéra, Barthrem!
*A férfi engedelmeskedett és óvatosan az említett kanapéra helyezte a kecses elfet, majd leült a mellette lévő székre.*
- Uram, az elf a városig a saját lábán jött. Hol eszméleténél van, hol nem. Nem tudom, mi történt vele.
*Jarrak odahajolt az elf fölé és támogatólag megfogta a kezét.*
- Tudsz beszélni, Khaleh?
*Az elf köhögni kezdett és mikor abbahagyta, hörgő hangon beszélni kezdett.*
- Többen vannak, mint gondoltuk. Itt már csak Posemaion segíthetne.
*Ezzel befejezte létét ezen a világon. Szemei lecsukódtak, világosbarna haja pillanatok alatt kiőszült, feje a vállára zuhant. Többé nem szólalt meg. Jarrak még aggodalmasabb arckifejezést vett fel. Már készült mondani Barthremnek, hogy vigye ki a holttestet, de nem tette. Odament a kanapéhoz és kezébe vette a halott elf testét. Nehéznek érezte. Nem tudtam miért, de nehéz volt egy elfhez képest. Levitte, hogy rövidtávon elintézze a temetést, mert most a város fontosabb volt.*
~Folytatása következik~


Fegyverei: van egy kedvenc kardja:
http://wordunplugged.com/wp-content/files/sword_of_the_spirit.jpg meg egy kedvenc vértje:http://images.elfwood.com/art/y/a/yang/armour_23.jpg
de szinte korlátlan fegyverkészlete van a paltából.