A fal mentén...

Tárgy: A fal mentén... Vas. Júl. 13, 2008 3:07 pm

Mint ahogy minden korabeli várost, Palanthast is magas kőfal véd, amit duplaőrséggel védenek a háború óta. A komor kőfalon magas kapu ásít, két oldalán két-két őrrel. A bejáratnál alapos ellenőrzés után juthatsz be a városba, így ha valami olyat hoznál be a városba, ami nem oda való, hát az őrség gondoskodik róla, hogy többet a fal közelébe se érj.
Persze, mint minden más a környéken, ez is megsínylette a csatát, az ügyesebbek találhatnak még felfedezetlen részeket, ahol az őrség mellett sikerülhet beszökniük, de ritka eset, ezért kár hiú ábrándot kergetni...

Tárgy: Re: A fal mentén... Kedd Júl. 22, 2008 9:39 pm

*A város kapitánya őrjáratra indult a városfalakhoz. Ritka dolog volt, mivel általában a kényelmes palotából irányította az embereket. Ilyenkor mindíg kiment és bemutatta, hogy is kell viselkedniük az őröknek. Ezen a napon furcsa érzése volt. Tudta, hogy nem egy átlagos nap. Ugyanezt érezte a város megtámadása előtti napon is, de most békeidő volt. Felkeltette a figyelmét két őr az északi kapunál. Náluk valamivel többet időzött, mint máshol. Mindkettő csinos nő volt. Jól bántak a fegyverekkel és rendesen ki voltak képezve. Jarrak minden alkalommal megállt velük csevegni. Aztán mutatott pár dolgot nekik és tájékoztatta őket a helyzetről. Ma kicsit többet beszélgettek. Ezzel elvonta az őrök figyelmét és azok nem vehették észre a lehetséges behatolókat, kémeket.*

Tárgy: Re: A fal mentén... Szer. Júl. 23, 2008 11:48 am

Liliana útja idegen falvakon, városokon, erdőkön keresztül vezetett. Itt-ott elidőzött pár napig, lopott aranyból vett magának ételt, szállást. Egyszer egy kimerítő séta után egy sötét, sűrű erdőből kiérve megpillantotta egy város falait. Éhes volt, fáradt és fázott. Előző nap egész nap esett és ettől eléggé lehűlt a levegő. Hosszú, krémszínű ruhája fölött most barna, csuklyás köpenyt viselt. Tőre csizmája szárában lapult. Megigazította táskáját a hátán, ami egyre nehezebbnek tűnt számára és némi habozás után közelebb merészkedett a kapuhoz. Meglepetésére a bejáratot senki nem őrizte. Úgy döntött kihasználja a helyzetet és észrevétlenül besurrant a kapun. Amint beért, végignézett a szeme elé táruló városon. Azonnal kiszúrt egy fogadót.
~ „Belial lebuja” – olvasta a táblát, majd egyből erszényéhez nyúlt.
~ A fene... üres...
Mérgelődött magában, majd a megoldáson kezdte törni a fejét. Nem messze megpillantott 3 alakot. 2 nő, öltözetük és fegyvereik alapján felismerte, hogy valószínűleg az őrök lehetnek. Egy fiatal férfival beszélgettek. Liliana felhúzta köpenyének csuklyáját, haját gondosan alá rejtette és elindult az idegenek felé. Fejét lehajtotta, arcát egyáltalán nem lehetett látni. Szédelegve haladt, próbálta azt a látszatot kelteni, mintha ivott volna. A férfi mellé érve váratlanul megbotlott, persze akarattal, és kissé nekiesett kiszemeltjének. Szokásához híven egy szót sem szólt, csak biccentett a fejével, valami bocsánatfélét. Ügyelt arra hogy arcát ne láthassák. Dolga végeztével tovább indult. Amint pár lépés távolságba került a 3 alaktól, elégedetten lepillantott a sikeresen megszerzett arannyal teli erszényre, amit a kezében szorongatott és elmosolyodott. Remélte hogy a férfi nem vette észre hogy mi történt és gond nélkül tovább mehet a fogadóba.

Tárgy: Re: A fal mentén... Szer. Júl. 23, 2008 12:46 pm

*Aragorn már távolról látta a város egy-két magasab tornyát.
úgy gondolta hogy már úgyis késő van, hát betér a városba és pihen eggyet a helyi fogadóban. Emellet fogytában voltak a nyilai, és az egyik kardja is kissé életlen volt. Megindult lován a város kapuja felé. A város bejáratánál megállt, és körbenézett.*
~miaz?Itt eggyetlen őr sincs?Hát nemmondom vigyáznak a városra~
*Majd lassan bebaktatott lovával a városba.Mikor beért, ismét körbenézett.
ekkor már látott hámor embert a falnál. Két őrt és egy magasabb rangu katonát.Emellet egy másik nőt is látott aki valószínüleg a fogadó felé tartott.
eléggé fáradt volt bármihez is így úgy döntött, hogy elöszőr a fogadóban iszik valamit, és utánna keresi fel a kovácsot.
Majd leugrott lováról amit bevitt az istállóba és elindult a fogadó felé.*

Tárgy: Re: A fal mentén... Szer. Júl. 23, 2008 2:26 pm

*Jarrak kelletlenül az erszényéhez nyúlt. Vagyis nyúlt volna, ha az ott lenne.*
- Hogy Neseton vinné el! Álljanak a helyükre! Türelem, még visszajövök!
*Ingerült volt és gyorsan kiadta a parancsokat. Igaz, hogy az erszényében lévő pénz semmi sem volt a vagyonához képest, de gyűlölte a tolvajokat. Valójában ilyen ügyetlen tolvajt még sosem látott. Nekimenni a város kapitányának? Még mit ne! Fel akart pattanni a lovára, de mivel a lova a kényelmes istállójában volt, futnia kellett. Elindult a város felé. Közben a tolvaj nemén gondolkozott. Útközben jól megbámulták, hogy ilyen jó időben mi értelme futkosni végig a városon. Ráadásul a nehéz fémvért megnehezítette a dolgát. Megállt, ledobálta magáról a nehezebb fém részeket és tovább futott. Elégedetten állt meg, mikor megpillantotta a tolvajt. Arcát csuklya takarta. Nem mozdult el helyéről, de Jarrak egyre csak közeledett. Óvatosan lerántotta a fejéről a csuklyát. Egy fiatal férfi volt az.* ~A fenébe, nem ő az!~
- Elnézést. Valaki mást keresek. Egy tolvaj jutott be a városba.
- Erről nem hallottam - mondta az idegen.
- Valóban, mivel én is csak most tudtam meg...
*A férfi kifújta magát és leült egy épület elé. Még nem tudta hová ült le. Óvatosan felemelte a fejét és megpillantotta a cégért:
Belial Lebuja
Lenézett és elégedettséggel töltötte el a szívét a látvány. Egy csuklyás alak érkezett a fogadó elé. Jarrak felpattant és "az igazi tolvaj" felé indult. Eben kétsége sem volt. Óvatosan hátrahúzta a csuklyát és egy női arcot pillantott meg.*

Tárgy: Re: A fal mentén... Pént. Júl. 25, 2008 10:56 pm

*Christine a "fogjul ejtett" farkassal érkezik a város kapuja elé, a farkas össze vissza tekergőzik kezében. Megáll a kapu előtt és a két őrt nézi. Mivel azok nem szólnak hozzá egy szót sem, úgy dönt belép mellettük.*

Tárgy: Re: A fal mentén... Szer. Júl. 30, 2008 12:25 am

*Bel lovával lassn lépkedve közelíti meg a város kapuját. Már messziről intenek felé az őrök.*
-Szerbusz Bel! Van még abból a finom ósörből?
*Kérdezte a nagyobb testel bíró.*
-Nem tudom, elég gyorsan fogy. Térj be ma este, ha már nem les, akkor kitalálunk helyette valami mást.
*Kacsintott felé, közben betért a városba.*